Üdv, Vendég
Felhasználónév Jelszó: Emlékezz rám

Kalandlövészet
(1 olvasó:) (1) Vendég

TÉMA: Kalandlövészet

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2720

  • VGY
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • „God made man, but Colt made them equal”
  • Hozzászólások: 715
  • Karma: 5
Ez a brit muskétás se csigatempóban tölt:


Üdvözlettel:

VGY

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2727

  • vfecasz
  • TÁVOL
  • Tapasztalt Fórumozó
  • Hozzászólások: 91
  • Karma: 5
LQ!
A sok sör tisztitja a lelkiismeretet.:kocc

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2734

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
A kis határvidéki városkában szárnyra kapott egy hír, amelyet a legrettenthetetlenebb, hidegvérű, harcedzett banditák is csak halkan suttogva mertek egymásnak elmondani. Nemsokára megérkezik judge Gy. (a nevét még leírni sem merem, amúgy is mindenki tudja kiről van szó)

A máskor hangos postakocsi-állomáson ami egyébként a kocsma és az örömlányok tanyája is egyben, most a légyzümmögését is hallani lehet. Akinek sok félnivalója van a törvénytől, már hajnalban lóra ült, hogy minél messzebb kerüljön ettől a számukra most már elátkozott helytől.

A városka becsületesebb (és kevesebb) lakói, behúzott spalettájú ablakok mögött találgatták mi lehet a bíró érkezésének oka. Mindenféle történetet kitaláltak, de az igazságról senkinek nem volt semmilyen elképzelése sem.
Utolsó szerkesztés: 6 éve, 1 hónapja Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2735

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
A BirchChurch-i távíróállomáson monoton kopog a gép. A távírász unott képpel nézegeti a papírszalagokat és egy törcs ceruzával lejegyzi az üzeneteket a szalonazsírtól pacás füzetébe. Néha csuklik egyet, mert a szalonnához jó sok kenyeret is evett és a segédtávírász még nem érkezett vissza a szatócsboltból, ahová a törököblítésre való égetett szeszért küldte. Valóban égetett, mert jól odakozmált házi lötty, de a legolcsóbban azzal tud ártani magának errefelé az ember.
Bosszankodik magában - Hol van már az a semmirekellő! - és erősan rányomja a ceruzát a papírra, amitől annak elpattan a hegye, pont Mrs. Elisa Parker nevénél, amitől az r betű egy szép hosszú farokban végződik. Az távirat teljesen hétköznapi, a megrendelt sózott hal érkezését nyugtázta. A távírász köp egyet a padlóra, majd előveszi a szalonnázókését, fekete hüvelykujjára helyezi a ceruza faragott végét és akkurátusan apró forgácsokat hánt le belőle. Időnként a pókhálós ablak felé tartva ellenőrzi a ceruza hegyét. Mikor végez, ismét a füzet fölé hajol.
A papírszalagot nem is kellene olvasnia, az üzeneteket már a gép kopogásából is megérti. Csak első a szabályzat, és ő rá senki ne mondja, hogy trehányul végzi a dolgát.
A távíró monoton kopog. Egyszer csak megáll a kezében a ceruza, sőt levegőt sem vesz a távírász. Szódásüvegtalpú szemüveg mögött dülledni kezd kezd a két kissé véreres szürkéssárga szemgolyó. Az éppen belépő segédtávírász már lelkileg felkészült az újabb szidalmakra. De az most elmarad. A távírász ügyet sem vetve a feléje nyújtott flaskának, egy mozdulattal kitépi a lapot a füzetből Mrs. Elisa Parker farkincás nevével együtt, és félredobja. Új szöveget körmöl lázas sietséggel, még a csuklása is abba maradt. Mikor végez a fiúhoz fordul - Ezt azonnal vidd el a seriffhez!- aztán megáll a mozdulatban - Nem inkább személyesen viszem át!-
Utolsó szerkesztés: 6 éve, 1 hónapja Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2751

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
A seriff benyitott a kocsmába, a vendégek még csak egy pillantást sem vetettek rá, teljesen megszokott volt ezen a helyen, mivel naponta többször is szükségesnek érezte a látogatást, és nem a rendteremtés végett, hanem mert igen szeretett a pohár fenekébe révedni a tekintetével. Amúgy senki nem tartott tőle, ártalmatlan fickónak könyvelték el, aki inkább elbújik valahová ha idegenek érkeznek, nehogy valamilyen keményebb marhapásztorral még esetleg összeakadjon. Most viszont a polgármester kereste meg, és szomorú hangon tudatta vele, hogy az egyetlen ember aki talán segíthetett volna, nem jön el a fővárosból. -Talán Ő is tart Judge Gy-től? Kérdezte meggondolatlanul hangosan a polgármester. A név végig dörgött a termen. Számtalan eset volt már, hogy a polgármester többször is a mennyezetbe lőtt, hogy csendet, rendet teremtsen a kocsmába, de sohasem volt ilyen hatása, mint most annak a névnek. Olyan csend lett hirtelen, hogy a részegen alvó Sánta Jack felborult poharából a padlóra cseppenő ital koppanását is tisztán lehett hallani. Fel is kapta Jack a fejét a nagy csendre, hirtelen nem is tudta hol van, milyen szokatlan dolog történt. -Anyukám! Hukk! Én nem is ittam! Hukk! Megesküszöm a... Hrrk! és visszaesett a feje az asztalra.
A polgármester érezte a történelmi pillanatot, szólhat, minden ( minden eszméleténél lévő) szempár(vagy félszempár) őt nézi, és várja, hogy megszólaljon.
Felállt és jelentőségteljesen körbenézett.
-Egy ügyészt kért tőlünk a bíró, lévén SunAge-ben nincs és legközelebb is csak nálunk BirchChurch-ben van egyáltalán valamiféle hivatal. Sajnos mindenki tudja, hogy a legutóbbi ügyésznek mi lett a sorsa, szegény ember, de minek akadékoskodott a marhahajcsárokkal! Persze az esetet nem jelentettük akkor, mert még valami nagyokost ide küldtek volna a nyakunkra. De most távírón keresztül kértünk a fővárosból egyet, de sajnos az sem jön! Így nincs más hátra, nekünk kell választani valakit magunk közül. Ha a kocsmát hirtelen egy tornádó kapta volna telibe, akkor sem lett volna nagyobb ropogás, recsegés, törés, zúzás, az emberek úgy taposták egymást. Na, nem azért, hogy ügyészek szerettek volna lenni, hanem hogy az ajtót a lehető leghamarabb elérjék. Az ámulattól leesett állú polgármester, a seriff és Sánta Jack maradt a kocsmába, aki amúgy a hirtelen recsegés ropogás hatására teljesen elszenderült és mély álmától még a nyála is csorogni kezdett egyenesen a csizmája orrára. A polgármester és a seriff egymásra néztek tanácstalanul. -Kocsmáros!
Halk nyöszörgés a pult alól- i i igen
-Whisky-t!
-Hozom - mondta megkönnyebbülve.
Itt már csak az trapperruhás fickó segíthet, akivel a múltkor vadászni voltunk., Ha Ő sem vállalja, akkor SunAge-ben kell keresnünk, de ki mer oda elmenni?
Utolsó szerkesztés: 6 éve, 1 hónapja Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2752

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
A kedves olvasóban felmerülhet a kérdés, ugyan miért félnek Judge Gy-től még olyanok is akik naponta verekednek, revolverpárbajt vívnak egymással, esetleg rablással (ami azért nem egy biztonságos foglalkozás errefelé sem) szerzik meg a betevőt.
Nos, hamarosan lehullik a lepel, megtudhatjuk mi a titka ennek a fickónak. Azt hiszem sokan nem számítanak arra ami az igazság.
Utolsó szerkesztés: 6 éve, 1 hónapja Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2754

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Akkor tehát tudjuk meg ki is az a Judge Gy. Miért is rettegik a nevét.
Ha ismeretlenként találkoznál vele, nem is gondolnál semmi rosszat az illetőről. Egy pocakos, kopaszodó, őszülő, joviális emberkének néznéd.
Tiszta szelídség, már már együgyűségre hajló kedvesség jellemzi a hétköznapokban. Nincs benne semmi félelemkeltő, nem erős, nem tud verekedni, nem is kötekedő.
Bár van egy revolvere, de igazából használni sem nagyon tudja, egy egyszerű marhapásztor bármikor legyőzné. Tulajdonképpen semmije nincs egy dolgon kívül ami félelemkeltő, ez pedig a bírói ruhája, parókája, ha ezt felveszi olyan átalakuláson megy át, mint az indián mítoszokban a medve lelke által megszállt ember, aki a hosszú téli éjszakákon vérmedvévé változik szörnyűségeket elkövetni.
Mégis mi adja ezt a rettenetes hírnevet a bírónak, mitől száll inába minden vagánynak a bátorsága, ha meghallja a nevét?
Nem más mint az ítéletei. Az egészben az a furcsa, hogy még sohasem hozott halálos ítéletet, még a legelvetemültebb rablógyilkosra sem.
Akkor ez hogyan lehetséges?
Erről Sánta Jack tudna mesélni,(ha éppen nem lenne részeg, de olyan már tíz éve nem fordult elő) Ő az egyik első áldozata JGy-nek.
Sánta Jack ráadásul ismeri is a bíró igaz történetét, de nem merte soha elmondani senkinek. Pedig igazából a bíró neve nem is Gy, azt már a feledés homálya fedi, de foglakozása sem bíró volt mindig.
Hamiskártyázásból tengette az életét. Kis derringerjét mindig készenlétben tartva rettegett állandóan a lebukástól. Egyszer aztán sikerült jól megkopasztania egy bírót, aki éppen egy tévedése miatt lelki válságba jutott és eléggé lerészegedett ahhoz, hogy ne akarja észrevenni a csaló kártyás trükkjeit. -Nem is tudod barátom, milyen jó hogy elnyerted tőlem a talárom! Bár csak előbb tetted volna, nem lógna az szegény flótás ártatlanul!
Ez volt az első alkalom, hogy nem kellett menekülnie kártyázás után, és még az italát is ki tudta fizetni. Ez hatalmas élmény volt a számára, elhatározta hogy a hozzá hasonló vétkező embereken segít. És lám a megoldás is az ölébe hullott, itt a bírói talár amin a JGY monogram virít! Mennyi lelket megmenthet!
Ez eddig úgy hangzik mint egy tündérmese, csak hát a valóság mindig felébreszti az embert. Attól, hogy valaki bíró, még ennie is kell (meg innia, főként whisky-t). Tehát a pénzre szert tenni a bíró sem tud másképp, csak ha egy kissé cinkeli a lapokat. Bár mindig kutatta a megmentendő lelkeket, ezt azért úgy tette, hogy a saját zsebe lehetőleg minél jobban megteljen.
Sánta Jack esete is ilyen volt. JGy egyszer BirchChurch-ben járt áldozatra lesve. Ami nem volt nehéz, hiszen a városban nem nagyon működött a közigazgatás. Rögtön kaptak a lehetőségen a helybeliek, hogy perre vigyék sérelmeiket, mikor megjelent a bíró. Az egyik ilyen feljelentő a szatócsboltos lánya. A kissé már hervadásnak indult hajadon, akinek tenyeres-talpas és kerekded alkata még el is ment volna, de a modora nem sok lehetőséget adott neki a férjhezmenésre. Elisa (igen, ő rendelte a sózott halat) bepanaszolta Jack Parkert (akkor még nem sántított) házasságszédelgésért. Történt ugyanis, hogy Jack (akit a helybéli és környékbeli lányok álmukban is szólongattak, és hitték, az ő férjük lesz) a cimborái előtt vagányságát bizonyítandó, fogadásból házasságot ígért a fent említett hajadonnak, cserében pedig az a boltból mindenféle jóval ellátta a cimboráival egyetembe. Persze az esküvőt mindig el kellett halasztani valami váratlan dolog miatt. De ez egészen addig nem volt baj, ameddig Elisa rá nem jött, hogy bizony más nővel (aztán arra is, hogy nőkkel) is cicázik az ő szerelme, és tulajdonképpen esze ágában sincs őt elvenni.
A bírósági tárgyalás kitűzését a bíró ahhoz kötötte, hogy szeretné az esetet részletesebben is megismerni, ezért este jöjjön hozzá el kihallgatásra Elisa, és persze hozzon tárgyi bizonyítékokat is. Elisa nem is szűkölködött a tárgyi bizonyítékokban, minden olyat hozott a boltból, amivel a lovagját traktálta, sőt még bankókat is, megmutatni, milyen sokba került neki ez a legény. És mivel azt a sarkalatos kérdést is tisztázni kellett, hogy a sértett feláldozta-e ártatlanságát a remélt frigy érdekében, arról is megbizonyosodott a bíró.
A tárgyalás nem volt hosszú. A vádlott egy kis pénzbírságra számított. Vidáman jött el, jó mókának gondolta. De az ítélet kihirdetésekor teljesen összetört, annyira, hogy a végrehajtás ellen már tiltakozni sem tudott. Az ítélet pedig a következő volt: Első pont: A vádlott bűnös házasságszédelgésben, ezért életfogytig tartó gályarabságra ítélem! Második pont: Abban az esetben azonban, ha a vádlott a sértettet nőül veszi és hűséges lesz hozzá, amit ellenőrzök, a fent említett gályarabság 50 dolláros pénzbüntetésre mérséklődik, amelyet itt és most kell befizetni a bíróság pénztárába. Mivel azonban az állam nem rendelkezik megfelelő gályával, ahol a büntetés végrehajtható lenne, ezért automatikusan a második pont lép életbe. Az Ítélet jogerős, a kihirdetés után azonnal végrehajtandó.
És mint bíró, ott helyben összeadta a fiatalokat. Ilyen kegyetlen ítéletre senki nem számított, hiszen mi az a gályarabság, akasztófa Mrs Elisa Parker-hez képest!
Utolsó szerkesztés: 6 éve, 1 hónapja Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2787

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Évek óta az első jelentős esemény lett volna. JGy SunAge-be látogatása. Megszakítva a marhatolvajok unalmas csatározásait, még érdektelenebb rablásokat. És szürke hétköznapi utcai lövöldözések közé egy kis színt vihetett volna a tárgyalás. De a történelem közbeszólt. Olyan esemény történt amely elhomályosította eme jeles eseményt. Nem mintha ezt a bíró bánta volna, sőt igazából nagyon hálás volt érte, hiszen jócskán hozott a konyhára. Úgy is elege volt a pitiáner ügyekből. Végre igazán profi feladatot kapott. De ne vágjunk a dolgok elébe. Mindenki megfeledkezett a bíróról, mikor híre jött, hogy kitört a háború. Az államok két részre szakadt, a rebellis délre és az jenki északra, legalább is egymást így emlegették. Ennek a háborúnak minden résztvevője a szokásos lelkesedéssel látott neki, hogy majd mi megmutatjuk. Persze majd most is mint mindenkor csak vesztesei lesznek a dolognak. Azaz egy valaki biztosan nyer vele, JGy bíró!
A városka ráadásul pont olyan határvidéken volt, ahol az első hadműveletek folytak. A SunAge hovatartozása is kérdéses volt, így mindkét sereg sorozta a férfilakosokat.

P5140001.JPG

Sorozás a városka határában

A bíró ekkor érkezett meg, de még a fogadásáról is megfeledkeztek, a polgármester és a seriff még a hivatalát is elhagyta, senki nem is tudott semmit a hollétükről. Ezért aztán a bíró egyenesen az egyetlen hivatalos szervhez fordul, a katonasághoz. És rögtön egymás után mindkét parancsnokságot megkereste, és felajánlotta a szolgálatait. Bár be akarták sorozni, de olyan jó ajánlatot tett a sorozó tiszteknek, hogy azonnal elfogadták azt, így megúszta a bakaságot. Azt viszont rögtön látta, hogy itt bizony saját magáról kell gondoskodnia, ezért ezután rögtön vásárolt megfelelő mennyiségű lőport és betöltötte a régóta porosodó revolverét. Ezt igen jól tette, mert amint az várható volt hamarosan össze is csapott a két ellenfél. És neki még az is kétséges volt melyik oldalra kerül. Előbb azt gondolta pénzt kér, de aztán jobbnak látta inkább inkognitóban maradva az északiak oldalán harcolni. Szerzett egy uniformis szerű ruhát, amit valamely európai menekülttől vásárolt és így vegyült el az önkéntesek között, még mielőtt dezertálásárt kivégezték volna (aki nem akart harcolni, azzal ez könnyen megesett). Az önkéntesek is a csatára készülődtek, de kiderült, hogy az a délelőtt folyamán már nem lesz, mert még mindkét fél készületlen volt.
Ezért hogy a felgyülemlett izgalmakat levezessék, lőgyakorlatot tartottak. No a marhapásztorok igencsak büszkék voltak lő tudásukra és lehetetlenebbnél lehetetlenebb célokat találtak ki. Aztán volt ott egy fickó, aki megmutatta hogyan kell a célt egy lövéssel megsemmisíteni. Első lövéssel úgy borította fel, mintha ágyúval lőtték volna, pedig csak karabélya volt. Azért a bírónak is jól jött a hamiskártyás múlt mert érdekes módon, semmi mást de a kártya közepét azt ki tudta lyuggatni. Úgy látszik ez még kísérti a régi életéből.
Aztán éppen hogy vége lett a tábori ebédnek, és a tikkasztó melegben szunyókálásra alkalmas árnyékba húzódtak volna a a katonák, hirtelen riadót fújtak. A csata olyan váratlanul és készületlenül kezdődött, hogy az első sortüzek szinte kát sem tettek egyik félben sem. Már mindenki azt hitte ez csak amolyan mókás célbalövészet jelentéktelen áldozattal és este mindenki szépen hazamegy aludni az ágyikójába (persze mindkét fél a győztesnek képzelte el magát).
Ám ahogy pattogtak a vezényszavak és egyre tovább és tovább tartott a csata, az áldozatok száma is nőtt. Mikor az ember mellöl kilövik a társát, rögtön nem tréfára veszi a dolgot. A harc egyre elkeseredettebbé vált, és egyre nagyobb volt a vérveszteség mindkét oldalon. Volt olyan, hogy mindkét sereg győztesnek, vagy épp vesztesnek hitte magát. de igazából még a csata végén is eldönthetetlen volt ki nyert. Még nem a déliek mégis egy jól sikerült hadicsellel győzelmet arattak. Tudták ugyanis, az északiaknál a zömével önkéntesekből álló sereg katonáinál gyakori, hogy csak revolver vagy karabély van. Ezért távolabbi fedezékből tűzharcot kezdeményeztek, amit aztán egyértelműen meg is nyertek.
Visszatérve a bíróhoz, Ő derekasan pufogtatott, de nem rajta múlt, egyetlen egy déli katonát sem tudott még csak megsebesíteni sem.
A csata után aztán eldugta az egyenruháját és mint aki mindenből kimaradt besétált a déliek táborába és nekilátott, hogy megtartson egy tárgyalást, amitől szép kis hasznot remélt.
Ugyan hogy tud még most is hasznot húzni ebből a helyzetből?
Az ítéletből kiderül:
A Magyar Kalandlövész Társadalom nevében!

A Bíróság által tárgyalt Vadkeleti Virtus nevű 2011/00 számú büntetőügyben a következő ítéletet hozom:
LQ alias Kiss István született keleti csibész, mint elsőrendű vádlott. Bűnös többrendbeli párbajra való kihívás vétségében, melyeken az utolsót kivéve nem nyert, de a nyakasság bűnébe esve állandóan revansot kívánt venni. Egy ízben még a revolverét is okolta, amiért a gyártó még hitelrontásért is perelheti. Ezért a Bíróság életfogytiglani gályázásra ítéli az elöltöltős lövészet népszerűsítése és a lövészetek szervezése munkájában. Egyúttal besorozását rendeli el a Déli (Konföderácós) seregbe, ahol köteles a legjobb tudása szerint küzdenie.
Qsto alias Ács Zsolt a Kegyetlen, mint szintén elsőrendű vádlott. Bűnös különös kegyetlenséggel elkövetett, előre fondorlatos módon kitervelt, más fegyverével felfegyverkezve elkövetett többszörös párbajgyőzelem bűnében. Ezért a Bíróság életfogytiglan örökös 48-as honvéd bakaságra Ítéli. Az elitélt köteles részt venni a a 48-49-es szabadságharc csatáiban, mint gyalogos honvéd. Ezenkívül, a Bíróság a vádlott azonnali besorozását rendeli el az Északi (Uniós) seregbe, ahol köteles a legjobb tudása szerint küzdenie.

Minkét vádlottat mellékbüntetésként a Fort Deepchanel melletti határvidéket felderítő küldetés végrehajtására ítéli. Valamint a két vádlott köteles a tárgyalás költségéhez hozzájárulni az alábbi módon: A bíró beszédtől kiszáradt torkát megnedvesíteni jóféle italokkal.
Az ítélet jogerős, a bűnismétlés veszélye miatt, és mert megszomjaztam azonnal végrehajtandó. Az Úr legyen lelkeikhez irgalmas!
Wasicuya JGy
Bíró
Kelt: Az Úr 2011. évében Május havának 15. napján, Napkoron

Tehát megegyezett mindkét sorozóbizottsággal, hogy az összes vádlottat a katonaságnál letöltendő büntetésre ítéli. Ezért aztán szép kis fejpénzt kap. Nem hiába, sohasem fegyverrel nyernek a háborún.
Utolsó szerkesztés: 6 éve, 1 hónapja Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2818

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Az úttörők nélkül még a ma ismert világ is csak Európa egy kicsiny darabja lenne (persze csak a fehérember számára). Annak idején ha Colombus nem vág neki az óceánnak bizony fogalmunk sem lenne az újvilág létezéséről. És ugyan mi hajtja az emberek az ismeretlenbe? Kalandvágy, dicsőség, pénz? Ez is az is. Vannak akiket az ismeretlen vonz, van akik menekülnek, vagy mert üldözik őket, vagy csak a szegénység elöl. Azért hál Istennek van még mit felfedezni, rengeteg a fehér folt még a térképeken. Például Fort Deepchanel, és StoneLand között is kell lennie valaminek. A hatalmas felfedezetlen és eddig járhatatlan őserdőben ott kell legyen valahol egy ösvénynek, átjárónak, az Észak Keleti Átjárónak. Bizony sok ember megpróbálta már megtalálni és még senki nem tért vissza. De miért is olyan fontos ez az átjáró? Csak azért, mert a kereskedelmet rendkívül nehezíti, hogy csak hatalmas kerülővel lehet délről északra az ipari termékeket, és északról délre az élelmiszert szállítani. Ezért aztán Igen drága minden északi termék délen és minden déli északon. Ha valaki megtalálná ezt az utat és jogot formálna a területre az vagyonos ember lehetne.
Mos is készülődik egy kicsiny csapat. Tagjai nem sokat tudnak egymásról. Tulajdonképpen többen is lehettek volna, de sokan visszariadtak a várható veszélyek hallatán. Így csak egy család (nem tudni miért) és egy prémvadász indul az útnak (Ő kalandvágyból, de mindenkinek azt mondja északfele szerinte sokkal eredményesebb csapdázni, arra még nem vadászták, le szűz a terület). Hajnalban külön-külön indulnak, de csak délelőttre érkeznek meg Fort Deepchanel-be, hogy együtt folytassák az utat. A családfő tulajdonképpen a trapperben bízik, úgy gondolja Ő ismeri a területet. Igaz volt már évtizedekkel előbb arrafelé, de csak egy kicsi részt járt be. Gyakorlatilag ő is az ismeretlenbe vezeti a kis csapatot.
Utolsó szerkesztés: 6 éve, 1 hónapja Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2819

  • törpapa
  • TÁVOL
  • Tapasztalt Fórumozó
  • egy dologban bízom: a fegyveremben
  • Hozzászólások: 50
  • Karma: 0
Ha nem indul neki Kolombusz, de főleg nem ér oda, akkor az amerikai őslakosok még ma is boldogan élnének. Úgyan hová fejlődött volna az a
társadalom? Ha egy újabb kori felfedező csak vendégként ment volna hozzájuk. Bár félek, hogy az emberiség még ma sem érte el azt a szintet,
hogy "csak" látogató lenne egy új világban.
Más: a festményeket a honlapodon nem tudom elérni. Mindíg más jön be helyette. Ez szándékos?
Mindenkinek jó hétvégét! Üdvözlettel

törpApa

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2820

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusz Törpapa!
A történet szubjektív és fikció. Ezért ne kérd rajta számon a történelmi hűséget, és a társadalmi igazságosságot! :vidámangyal
A festmények ott vannak, csak frame-et nem minden böngésző jelenít meg. Nekem a Firefox-on jó. Majd valamilyen más böngészővel is kipróbálom. (egyébként az újabb Internet Expoleren a gombok is elcsúsznak és nem rá, hanem a helyére kattintva jön elő a meghívott oldal) Ezek a Mikrofosék mindig alakítanak.
Egyébként így frame nélkül is meglehet nézni, csak macerás, mert egyenként jeleníti meg a képet, ha rákattintasz.:

Festmények
Üdv.: Tamás
Utolsó szerkesztés: 6 éve, 1 hónapja Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2821

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
A trapper igen meglepődött mikor a lovasfogat befordult a Fort Deepchanel-i útra. Sok mindent látott már, de még olyat, hogy valaki kedélyes sétának vélje a vadon felfedezését még nem. Ez pedig nyilvánvaló volt abból ahogy a megérkező család öltözködött. Látott már telepeseket, akik elindultak hogy földet szerezzenek, bizony nem a bécsi Corso-hoz öltöztek. No nem baj, gondolta a prémvadász, fontos az, hogy a munkáját megfizetik. Aztán meg majd meglátjuk mi lesz!
A kis csapat azon nyomban el is indult be a vadonba. Hamarosan kiderült, hogy bizony itt nem lesz felfedezve az Észak Keleti Átjáró. A trapper megszokott tempója túl gyorsnak bizonyult, ezért jócskán lassítani kellet azon. Az első szakasz pedig valójában sétálás volt csak, hiszen egy indián ösvényen haladtak egészen BlackSmithWater BlondRiverbe való torkolatáig. Itt megpihentek, és megebédeltek.
P5210003.JPG

Majd továbbhaladtak az indiánok ösvényén.Egy óra gyaloglás után rátaláltak egy őrtoronyra, amelyet még a Fort Deepchaneli helyőrség őrjárata állított, még abban az időben mikor nem volt elnéptelenedve az erőd.
P5210011.JPG

A trapper látta, hogy már kezd kimerülni a társaság ezért ajánlotta, hogy egy rövidebb úton térjenek vissza az erődbe még a sötétedés beállta előtt. Igen ám, de ő sem számított arra, hogy most tényleg az igazi őserdőn keresztül kell azt a rövidebb utat megtenni. A társaság szinte elveszettnek érezte magát a zöld pokolban, nem is figyeltek a kellemes madárdalra ami az egész erdőt bezengte. Pedig az erdei embereknek ez nem a pokol, hanem a katedrális, a természet katedrálisa. Az erdő népének ez terített asztal, még a fehérember itt éhen hal, vagy mérges növényektől pusztul el. Azt sem tudja hogy az útjába került kígyó voltaképpen ártalmatlan és finom eleség. Csak a halálos ellenséget látja benne.
A mocsár, sáros dágványa nekik gyilkosuk, még az indiánoknak az otthonuk, éléskamrájuk.

P5210015.JPG

Végül is sikerült a kis csapatnak kivergődniük vissza az indiánősvényre, és életben maradni. Ez nem is olyan kis dolog ám, kisebb sérülésekkel megúszni egy ilyen kalandot. Pedig ez teljesen hétköznapi dolog egy bennszülöttnek.
A trapper elmondta, hogy bizony az élelmezésről most már saját maga gondoskodjon mindenki (nem bízott a családfő vadásztudományában).
Pedig a végén sokkal eredményesebb volt, mint a prémvadász. Az erőd sáncában üregi nyulak fészkelték be magukat. Közelről kellett rájuk lőni, de a gyorsaságuk miatt mégis nehéz eltalálni őket. Így a család is jól lakott, a prémvadász pedig egy kicsit röstelkedve sütögette azt az egy szem nyulat, amelyet véletlenül talált el.
lq.jpg


P5210020.JPG
Utolsó szerkesztés: 6 éve, 1 hónapja Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2824

  • törpapa
  • TÁVOL
  • Tapasztalt Fórumozó
  • egy dologban bízom: a fegyveremben
  • Hozzászólások: 50
  • Karma: 0
Tisza-parti galléria erdő!!!? Ó Istenem! De jó volt! Puskával, kutyával
horgászbottal - kutyával, fényképezőgéppel és persze megint csak kutyával. Vagy csak egy kulacs vízzel, egy szendvitssel, egy almával esetleg megint csak kutyával. Mind külön és más élmény.

Van jó Tisza-part vagy Tisza térképed? Vadászathoz, de pláne csónakos pecához elengedhetetlen.

Tisza-túrák! Kenuval, kenunként két,de maximum három fővel. Határtól - határig, esetleg bekukkantva a Bodrogba, Körösbe, sátorozva, pecázva, bográcsolással és közös vacsorákkal .
Tisza- part. Életem első harminc évéből huszat ott töltöttem. Suliból
haza, gyorsan egy zsírosdeszka, ha van cukorba bemártva és le a Tisza- partra. Este tízig - tizenegyig. Csendben haza osonni, már ilyenkor alszik az egész család.

Próbáltad? Légy jó!

Béla

Válasz: Kalandlövészet 6 éve, 1 hónapja #2825

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusz LQ!
Nagyon jó Képek! Köszönöm!
Törpapa! Az életem első harminc évéről beszélsz szinte szó szerint, csak nekem nem Kőrös, Bodrog, hanem Zagyva, Millér, Tisza!
Nincs térképem, de éppen ez az egyik célja a trapperfelderítős, felfedezős túráknak!
:kocc
Utolsó szerkesztés: 6 éve, 1 hónapja Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2882

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusztok!
Június 10;11;12.
Mi a véleményetek egy felfedező expedícióról ezen időpontban (vagy időpontokban)? Illetve nyitva állok más időpont egyeztetése előtt is.
Ha már egy jelentkező is, lesz megtartatik, persze füstölgéssel! !shoot
Üdv.: Tamás

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2892

  • Doki
  • TÁVOL
  • Vérprofi Fórumozó
  • Salus aegroti suprema lex esto
  • Hozzászólások: 281
  • Karma: 7
Szia Fehérember!

Szombat nekem jó lenne. Ha nincs tûzgyújtási tilalom, ebédre csinálhatunk hagymás babot.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2893

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusz Doki!
Szuper! :rod
Mikorra tudsz leérni Szolnokra?
És meddig tudsz maradni?
Ez a két dolog fontos a lőtér és a túra összeegyeztetéséhez.

Mit szerezzek be a hagymás babhoz? Vagy hozod a kellékeket?
Üdv.: Fehérember

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2894

  • Doki
  • TÁVOL
  • Vérprofi Fórumozó
  • Salus aegroti suprema lex esto
  • Hozzászólások: 281
  • Karma: 7
Viszek mindent, nálad csak tányér, kanál meg kenyér legyen. Kovás puskát tervezek vinni. Az érkezési időt meg még kikalkulálom, de serintem 9-10 környéke. Maradni estig is tudok, másnap reggel van legközelebb programom...
Utolsó szerkesztés: 6 éve Beküldte Doki.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2909

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
A söntés legsötétebb sarkába húzódtam. Nem szeretném ha valaki megzavarná a gondolataimat. A gondolataim is hasonlóan komorak, mint a hely ahol vagyok.
DustyCity, hát igen! Nem éppen az város amelyről álmodtam. Tanár vagyok és amikor a hazámból menekülnöm kellett, mert felvilágosult nézeteim vannak, elindultam a lehetőségek földjére. Mindig azt hittem, hogy szegény kis hazám mennyire lemaradt a világ civilizált részétől. Mekkorát tévedtem! Hiába vannak gazdagabb országok, fényűzőbb városok, az emberek erre sem jobbak, sőt! Persze DustyCity nem éppen a gazdagabb és fényűző városok közé tartozik. De amit itt tapasztaltam nem magyarázható a szegénységgel, kemény élettel. Az igazán kemény munkát végzők tisztelik a művelt embert, és én is tisztelem, és becsülöm szorgalmukért őket. De az itteniek nagy része az mellett, hogy műveletlen és faragatlan, még gazember is. Semmit és senkit nem tisztelnek, mindenkit aki gyengébb náluk eltipornak. Ezért nincsenek ebben a városban becsületes emberek, mert errefelé a becsület a gyengeség jele. De miért is vagyok itt? Mert amikor a hajóval megérkeztem koszos bevándorló lettem. Hol vannak már azok az idők amikor még tárt karokkal várták a bevándorlókat. Együtt éreztek a hazájukból menekülni kényszerülőkkel. 4-5 év alatt ez nagyon megváltozott, ma már az emberek féltik a megélhetésüket az "európaiaktól" (nem mintha ők máshonnan jöttek volna). Most még csak a kisemberek szemében vagyunk szálka. Úgy gondolom még 10-20 év és törvényt is fognak hozni a bevándorlás ellen, hiszen olyan nagy számban jönnek a menekültek, a jobb életre vágyók.
Azért a hivatalnokok most is megtesznek mindent az érdekünkben. Mikor jelentkeztem, hogy tanítani szeretnék azonnal állást ajánlottak, azzal a kitétellel, hogy csak akkor dolgozhatom tanárként, ha ebbe a városba jövök. Ők már tudták azt amit én még csak nem is sejtettem. Itt a tanárt úgy "süvegelik meg" hogy leverik a fejéről.
A minap az utcán megállított egy kopaszra nyírt fejű fickó. Ezt köszönés nélkül tette, egyszerűen elém állt és kezével mellbe taszított. -Maga a tanító? Jó napot! Tanár vagyok. Maga tanítja a fiamnak azt, hogy az apja semmirekellő gazember? Én a gyermekeket a szüleik tiszteletére tanítom! Az idegen az út porába köpött. -Azt mondta a fiamnak, hogy ha nem tanul rendesen, koszos rabló, semmirekellő gazember lesz! Ez igaz! Mondtam mit sem sejtve és már kaptam is az áldást jobb és bal kézzel egyaránt. Ráadásul észre sem vette az előbb, hogy a fickó nem volt egyedül, még két másik is nekem esett. Valószínűleg nagyon elpáholtak volna, ha egy körszakállas hetyke bajuszú ember nem lép közbe és úgy álcsúcson nem vágja a kopaszt, hogy az a három aranyfogából rögtön kiköpött kettőt, egyet meg lenyelt, és elterült. A másik kettő azonnal futásnak eredt, amin csodálkoztam hiszen láttam oldalukon, fegyver is volt náluk. Miközben még még mindig kissé szédelegve ültem a porban, majdnem elfelejtettem megköszönni az idegennek. Semmiség szólt az anyanyelvemen és felsegített. -Ön magyar? Ó, igen Vésey Jánosnak hívnak. Nem történt baja? Á, semmi! És kézszorítás után biccentett a fejével elköszönésképpen, és már indult is. Néhány rogyadozó lépést tettem, és majdnem felbuktam az édesdeden alvó kopaszban. Vésey vissza nézett, és azonnal karonfogva elkezdett a kocsma felé támogatni. Úgy látom egy kis erősítőre lesz szüksége! Út közben hallottam hogy az emberek valamilyen öreg ökölről suttognak a hátunk mögött.
Egy Whisky mellett üldögéltünk, Vései alig beszélt, és láttam rajta nem szívesen mondana bármit is magáról. Ezért csendben voltunk. Bárki is, bármilyen sötét is lehet a múltja, én azonnal barátnak éreztem. Azért egy idő után mégis megszólaltam. Honnan tudta, hogy magyar vagyok? Az messziről látszik, meg aztán én láttam már, ön az új tanár itt. -Igen.
-Hová valósi? kérdezte. -Apám szolnoki, édesanyám érsekújvári.
Érsekújvár! mondta elgondolkozva. Majd zsebébe nyúlt és egy papírost nyomott a kezembe. Feltette a kalapját. Sok szerencsét! Köszönt el és sietős léptekkel kiment az ajtón.
A papíroson nagybetűkkel ez volt írva: Union Pacific Railroad
Alatta pedig apróbetükkel, hogy valamilyen előtérképező munkára keresnek embereket.

A söntésben előveszem a papírost a zsebemből. A félhomály miatt az apró betűket alig látva olvasom el a címet ahol jelentkezni kell. Még a szám is mozog közben, mintha az is meg akarná tanulni. Aztán megint zsebre rakom, talán ez is csak csalóka remény. De nincs veszteni valóm, innen el kell menekülnöm! Ha a társadalomnak nem kellek, nem kell a szép a jó, amit adni tudok, akkor lehet, hogy nekem sem kell a társadalom. Legalább is az nem amit ad, megaláztatást, létbizonytalanságot, gyűlöletet. A vadonban talán olyan társakra lelek, akik hozzám hasonlóan menekültek el a "civilizációból".
Utolsó szerkesztés: 6 éve Beküldte Wasicuya.

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2925

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szia Doki!
Email ment!

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2929

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusztok!
Ismét indul expedíció 18-án szombaton.
Kalandvágyó és bátor lövészeket keresek. A cél ismeretlen vidék felderítése (van még bőven). Utána egy kis durrogtatás.
Üdv.: Fehérember

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2935

  • Doki
  • TÁVOL
  • Vérprofi Fórumozó
  • Salus aegroti suprema lex esto
  • Hozzászólások: 281
  • Karma: 7
Amerika az 1850-es években az orvosok számára nem volt az ígéret földje. Az orvostudomány vezető tekintélyei mind Európa nagyvárosaiban praktizáltak, úgyhogy ha az ember a modern orvostudományt akarta művelni sokkal inkább Bécsben, Londonban vagy Párizsban kellett lennie, semmint Georgiában. Hogy mégis hogyan kerül egy európai orvos Georgiába?
1847-ben szereztem diplomát, pont abban az évben, amikor Xantus János Pesten letette az ügyvédi vizsgáját. A véletlen hozott össze vele, de ez az ismeretség meghatározója lett az életemnek. A következő évben kitört forradalom engem is magával ragadott és 1848-49-ben orvosi szolgálataimmal vállaltam szerepet a honvédhadseregben. Miután Xantus huszár főhadnagy lett, maga mellé helyeztetett. 1849. febr.8-n az érsekújvári kitörési kísérletnél őt elfogták, nekem azonban sikerült elmenekülnöm. Miután Sámuel nagybátyámat Kossuth személyesen nevezte ki Pest megye kormánybiztosává, nem volt semmi kétségem a felől, hogy mi várható az osztrák hatalomtól. Elég volt Lumniczer Sándorra gondolni, akit tekintélyes orvosi tudása ellenére közkatonaként besoroztak az osztrák hadseregbe. Sok orvostársam emigrált, legtöbben Törökországba. Én egy ideig bujkáltam, majd mikor tudomásomra jutott, hogy Xantus a königgratzi hadifogoly táborba került, néhány korábbi katonájának segítségével sikerült megszervezni a kiszabadítását. Németországon, Belgiumon, Franciaországon át Londonba utaztunk, majd onnan áthajóztunk Amerikába 1852-ben. Czapkay Imre kollégám, akivel Londonban találkoztunk, ugyan óvott ettől, de így történt, hogy megérkeztem az újvilágba egy huszárpisztoly, egy réz lőportartó, egy váltás ruha és némi aprópénz társaságában, a nyakamban a családi pecsétgyűrűvel. Orvosi praxist azonban csak úgy kezdhettem, ha szerzek pénzt az orvosi műszerekre, úgyhogy engedtem János unszolásának és beálltam vele a Pacific Vasúttársasághoz , hogy térkép pontosítóként részt vegyek a Texasi nyomvonal kitűzésében. A munka igen jó pénzt ígért és kifejezetten tanult embereket kerestek. A feladat az volt, hogy több lehetséges nyomvonalnak megfelelően járjuk be a területet, ellenőrizzük a térképet és jelöljük az esetleges eltéréseket, készítsünk minél pontosabb jegyzeteket a valós terepviszonyokról, ellenőrizzük a talajviszonyokat és vizsgáljuk meg a lehetséges nyomvonalat vasútépítő szemmel. A mi munkánk alapján indul majd meg a valódi nyomvonal kitűzés és a geodéziai munka. A vasútépítéshez ugyan nem konyítottam, de a geometriával soha nem volt gondom és a térképekkel is jól elboldogultam, hála Xantus parancsnoki megbeszélésin eltöltött időnek, középiskolában pedig ásványtannal is foglalkoztam. Mindazonáltal a munka koránt sem ígérkezett egyszerűnek, hiszen hetekig kellett a civilizációtó elvágva dogozni az észak-amerikai vadonban. A Pacific szerencsére adott bérelőleget, így be tudtam szerezni némi felszerelést. A szerencse úgy hozta, hogy a csapatunkba bekerült egy szolnoki tanár is, akit nyílt osztrák ellenes nézetei miatt megfosztottak a katedrájától. Egy ideig megpróbált magántanításból megélni, de a vele szemben alkalmazott hatósági fellépések nyomán a tanítványai elhagyták. Ezután alkalmi munkákkal próbálkozott, végül a Pest-Vác vasútvonal építésén dolgozott segédmérnökként, azonban politikai okok miatt még a vonal átadása előtt menesztették. Ekkor döntött úgy, hogy kivándorol. Itt a tanítás mellett nyaranta botanikai, geológiai és etnográfiai kutatásokat végzett, hetekre eltűnt a városból és járta a környező vadont. Miközben anyagot gyűjtött, vadászatból tartotta fenn magát és ha a helyzet úgy hozta, maga varrta a ruháját, készítette felszerelését. Igazi kincs volt a Pacfic-nak és természetesen nekem is. Xantus egy másik csapathoz került, vele legközelebb csak nem sokkal az esküvőm előtt találkoztam. A mi csapavezetőnk hamar észrevette, hogy a tanár úrral milyen jól megértjük, sőt számos tekintetben ki is egészítjük egymást, így egymás mellé osztott minket és kettőnkre bízott egy nagyobb lélegzetű munkát, úgyhogy rövidesen az észak-amerikai vadon közepén rajzolgattuk a térképet.


47.jpg



Mondanom sem kell, hogy a rendelkezésünkre álló hivatali térkép annyira hiányos volt, hogy nyugodtan hagyhatták volna fehéren is a kérdéses részeit. Minél több időt tölt az ember a vadonban, felszerelése annál inkább veszít civilizált kinézetéből. Így került tanárunk fejére a kalapja helyett mosómedve sapka, a kulacsomra rókabőr borítás, a tarisznyámra pedig indián gyöngyszövet díszítés.


46.jpg



A célunk Fort Deepchanel elérése volt, melytől úgy számoltuk, hogy kb. egy napi járásra vagyunk. Kora délelőtt elértük a Blond Rivert, ahol kicsit felfrissültünk, megtöltöttük kulacsainkat, majd irányt váltva újra bevettük magunkat a vadonba. Az előző napokban már nem töltöttük az időt vadászattal, annak ellenére, hogy a környék vadbőségét az utunkba kerülő nyomok ékesen bizonyították.


43.jpg


52.jpg


44.jpg


49.jpg





A térképezési munkánk így szépen alakult, azonban az élelem tartalékainkat gyakorlatilag teljesen feléltük. Maradt még egy-egy babkonzervünk, az én tarisznyámban még volt két hagyma és némi bacon is. Az ég erősen borult volt, az előző napok záporaitól a föld erősen sáros lett, a levegő pedig nehéz, párás. A haladást nehezítette, hogy helyenként az aljnövényzet áthatolhatatlan zöld falként állta utunkat, úgyhogy a vadcsapásokat követve tudtunk csak haladni.


53.jpg


50.jpg



Legnagyobb meglepetésünkre a sűrű vadonból hirtelen egy nagy irtásra jutottunk, ahol a rendezetten összerakott rönkhalmok közötti területet jórészt már visszahódította az erdő. Azt nem tudtuk kideríteni, hogy mi történhetett, azonban a hely kiválóan alkalmas volt arra, hogy pihenjünk és együnk.

[attachment:10]51.jpg[/attachment]


Szerencsére a rönkhalmok közepén bőven volt száraz faháncs, amiből szedtem egy marékkal, a tenyerem között dörzsölve a rostokat szétválasztva remek élesztéket nyertem. A környékről gyűjtöttünk száraz ágakat, majd a tarisznyám mélyéről előkerült a kova, az acél és a szenesített vászon, amit a helyiek tapló helyett használnak. Ennek nagy előnye, hogy nagyon könnyen fog szikrát, azonban gyorsabban elhamvad, mint a tapló, ezért nagyon fontos a jó éleszték használata. Két-három húzással a szövet szikrát is fogott, a faháncs gombolyag közepébe téve óvatosan fújni kezdtem, így az rövidesen lángra is kapott. Nemsokára vidáman lobogó tüzünk lett, úgyhogy neki láttam az ebédünk elkészítésének. A vízforraló üst aljára kockáztam a bacon-t, a tűz fölé tartva zsírt olvasztottam belőle, majd ezen a zsíron a felkocázott hagymát üvegesre pároltam, végül hozzákevertem a babkonzervet. Még egy kicsit a tűz fölé tartva egy kevés chili paprikával összefőztem és készen is volt a remek hagymás babunk. A fejedelmi lakoma után jót ittunk kulacsainkból, a desszertet pedig az irtás szélén burjánzó szederbokrok biztosították. Némi pihenés után folytattuk utunkat, amit kissé nehezített az időközben eleredő eső, ami nem volt ugyan heves és tulajdonképpen jólesően langyos is volt, azonban a nedves növényzetben gázolva fokozatosan átnedvesedtünk.
A Fort Deepchanel-hez vezető utat mindkét oldalán sűrű növényzettel öleli körül vadon. Úgyhogy nem kis meglepetést okoztunk, amikor egyszer csak kiléptünk a sűrű bokrok közül az útra. Olyannyira, hogy az éppen arra kocsizó helybeli polgár azonnal megállította a lovakat, hosszú másodpercekig meg sem tudott szólalni a megrökönyödéstől. Mikor kicsit magához tért, gyanakodva érdeklődött úticélunk felől. Miután megtudta, hogy a helyőrségre tartunk, láthatóan megnyugodott és ellensúlyozandó előbbi hangvételét arról érdeklődött, hogy milyen messziről jövünk. Miután elmondtuk, hogy közel száz mérföld áll mögöttünk, szeme tágra nyílt, majd gyorsan tovább hajtott. Rövidesen már a helyőrség melletti söntés pultjánál kortyoltuk italunkat, a jól végzett munka örömével.

www.youtube.com/user/Szelvhe#p/a/u/0/VEBrEb7tajk
Csatolmányok:

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2936

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusztok!
Doki! Köszönöm a történetet!
Akit esetleg érdekelne a nagyobb felbontású kép is:
Képek
illetve a videó:

Üdv.: Tamás
Utolsó szerkesztés: 6 éve Beküldte Wasicuya.
Az alábbi felhasználók mondtak köszönetet: törpapa

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2937

  • Qsto
  • TÁVOL
  • Profi Fórumozó
  • Hozzászólások: 101
  • Karma: 2
Nagyon jó a beszámoló,és a videó is.Ha hétvégén voltatok-az esős időszakból következtetve-akkor nem voltunk túl messze egymástól.Én tőletek északra,a nagykörűi folyószakaszon néztem meg az ártéri erdőt.Ott is lenyűgöző.....
Csak egyet nem értek.Hogy a fenébe mernek belekötni olyan emberbe,akinek ekkora felkarja van mint a Fehérembernek ? !

Válasz: Kalandlövészet 6 éve #2938

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
No, most már ráérek normális hozzászólást is írni (az előbb lemaradt néhány dolog a kapkodás miatt, de már pótoltam).
Szóval, aki kedvet érez a hétvégén ( szombaton) egy hasonló túrához annak még nem késő jelentkezni.
Qstó! A kép torzít.
Üdv.: Fehérember

Válasz: Kalandlövészet 5 éve, 8 hónapja #3290

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusztok!
Szerencse vadászok, prémvadászok, szökött katonák figyelem!
Szombaton induló expedícióra még lehet jelentkezni. De előtte tűzharccal kell visszafoglalni Fort Deepchanel-t, illetve vadászattal kell az ellátmányt biztosítani.
Aki jön nem bánja meg.
A találkozó: szombat 10:00. Fort Deepchanel.
Jelentkezni itt vagy privátban, és az egyesület email címén is lehet: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Üdv.: Fehérember

Válasz: Kalandlövészet 5 éve, 8 hónapja #3291

  • Doki
  • TÁVOL
  • Vérprofi Fórumozó
  • Salus aegroti suprema lex esto
  • Hozzászólások: 281
  • Karma: 7
100m-es OB?

Válasz: Kalandlövészet 5 éve, 8 hónapja #3293

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusz!
Az élet hozta!
Szóval az itteni tagság egy része most szeretne kimenni. Persze a 100m OB Az mégis csak. De nekem az 50-es passzió lövészet is hosszú, mint tudod. Gondoltam hátha más is így van vele és nem csak a helyiekkel megyek ki.
Meg aztán lesz majd még máskor is, ha valaki nem ér rá.

A leveledre holnap válaszolok, mert mindent megkeresek, nehogy valami lemaradjon.
Üdv.: Fehérember

Válasz: Kalandlövészet 4 éve, 9 hónapja #4295

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusztok!
Aki szeretne egy kis túrával egybekötött füstölgést szeptember 29-én, az Szolnokon 10:00-tól a milléri lőtéren megteheti.
!shoot
(Persze tudom, megint nem néztem meg a versenynaptárt, de hátha.)
Egy biztos szép az őszi vadon, és én mindenképp szeretnék kimenni.
Ja és csábításul van még egy kis szilvórium is, szigorúan lövészet utánra.
Üdv.: Tamás

Válasz: Kalandlövészet 4 éve, 9 hónapja #4297

Tényleg nem nézted meg. Ütközésem van! Később még szebb az erdő!!

Válasz: Kalandlövészet 4 éve, 6 hónapja #4591

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusztok!
Ha az időjárás kedvez, december 29-én túrázhatunk a lövészet után.
A lövészet 10:00-tól 13:00-ig a Milléri Lőtéren.
Üdv.:Fehérember

Válasz: Kalandlövészet 4 éve, 2 hónapja #4960

  • Wasicuya
  • TÁVOL
  • Félisten Fórumozó
  • Hozzászólások: 618
  • Karma: 2
Szervusztok!
Április 21-én vasárnap, SZELVHE évadnyitó lövészet a Milléri Lőtéren.
10:00-tól
Üdv: Fehérember

Válasz: Kalandlövészet 8 hónapja, 1 hete #5526

  • vfecasz
  • TÁVOL
  • Tapasztalt Fórumozó
  • Hozzászólások: 91
  • Karma: 5
Kissé megkésve, de feledve nem!

Az október 8. derecskei lövölde igen jól sikerült, füstölöghettünk kedvünkre!

A csapatverseny döntetlen lett.

A párbaj: I. Babits László

II. Rácz András

III. Tóth Mihály

Köszönet a lehetőségért, a segítségekért, a részvételért.
20161008_153520.jpg

Válasz: Kalandlövészet 7 hónapja, 2 hete #5527

  • VgyAdmin
  • TÁVOL
  • Adminisztrátor
  • Hozzászólások: 18
  • Karma: 0
Frommer ismétlőpuska, még nem is hallottam róla

Utolsó szerkesztés: 7 hónapja, 2 hete Beküldte VgyAdmin.
Az oldal megjelenítéséhez szükséges idő: 1.11 másodperc