Beküldte Berta Tamás On Tuesday, December 4, 2012, 7:37 PM ban Wasicuya krónikái




A pákász ladikja ereszti a vizet. Mikor átjöttem vele a Kovácsiba még semmi baja sem volt. Kihúztam akkor a partra és elrejtettem a bokrok közé. A deszkák kiszáradtak és most csak úgy dől bele a víz a réseken. Vadászgattam a tavasszal, szűkösen de elég volt amit lőttem. De most elfogyott a lőporom. Vissza kell mennem a túloldalra, mert itt éhen halnék. Persze tudom, hogy pénz nélkül odaát sem sok lehetőségem van, de talán csak lesz valami amivel az éhemet csillapíthatom. A betyárokat hátha elfeledték már, engem amúgy sem kerestek. Még valamilyen szolgálatot, napszámot is találhatok. De sajna ez a ladik nem akarja, hogy átevezzek vele a Tiszán. Csüggedten ülök és nézem hogyan telik meg vízzel.
--Nahát! Megtaláltad Hellenpach ladikját!
Felugrom, és a hang irányába fordulok. Egy sovány, de egyenestartású öregember lép ki a fűzfabokor mögül.
--De sokáig kereste, tőlem is kérdezte láttam-e. Persze ő már rögtön arra gondolt, hogy elkötötték, pedig csak lám ő kötötte ki rosszul, és az áradás elhozta idáig.
--Na, ezzel már nem sokra megy. Mutattam a ladikba lévő vízre.
--Ugyan, ki kell húzni a vízből, egy kis mohát tömni a résekbe és úgy visszarakni. Először úgy is megtelik, de egy nap ki lehet merni belőle a vizet és akkor már nem fog ereszteni.
--Köszönöm a tanácsot, ha sikerül elviszem a gazdájának. Merre lakik?
--Szolnok irányában Alcsi végén.
--De akkor nem hozhatta ide a víz, mert a Tisza arra folyik!
--Persze én is tudom, hogy elkötötték, de azt nem tudhattam, hogy esetleg nem azzal futottam-e össze, aki ellopta. Öreg vagyok már könnyű velem elbánni, így jobb az óvatosság.
--Ezek szerint már nem tart tőlem?
--Nem. Az emberek szeméből sok minden kiolvasható. Ha gondolod segítek megcsinálni. Egyébként meg nem vagyok híve a csendőrpertunak.
Késő délután végzünk a ladik tömítésével. Haladatlan munka volt, mert a moha hiába néz ki a fán úgy mintha vastag volna, alig valamivé válik, ha lekaparjuk. Megfaragott fapecekkel ütögettük a résekbe, jó szorosan, amennyire csak bírtuk.
--Akkor ezt éjszakára vízreteszük. Reggel kimerjük és már útra kész is.
Örvendezik a kisöreg. Beletoljuk a folyóba a ladikot, a kötelét pedig a fatörzshöz kötöm.
--Köszönöm a segítséget!
--Szívesen, de nekem is jobb lesz mint legyalogolni a révig
--Ezek szerint velem jössz?
--Arra számítottam, persze.
--A teljes igazság az, hogy már régen megtaláltam a csónakot. Azt is tudom, hogy te rejtetted el. Még abban is biztos voltam, hogy nem szívesen találkoznál emberekkel, főleg nem hivatalos személyekkel. Mert amúgy már elmentél volna a révig átkelni a folyón, csak hogy ott kérhetik a papírjait az embernek.
--Szóval te is bujkálsz.
--Nem én a természetből élek, ha a városba megyek inkább rám van szükség mint nekem rájuk.
Hitetlenkedve nézek rá, ezért folytatja.
--A városban füvesembernek neveznek, de valójában csak ismerem a természetet és ha szükség van rá akkor segítek, ha tudok.
--Szóval afféle kuruzsló vagy
--Egy frászkarikát, nem figyelsz rám! Az a sok kuruzsló csak csaló gazember, vagy asszony, és amelyik nem az, csak a füvekhez ért, és már gyógyítónak is tartja magát. Én meg nem is gondolom, hogy tudok gyógyítani, bár némely füvek hatását ismerem. Csak amikor jártamban keltemben tanácsot adtam az bevált, ezért sokan inkább engem keresnek mint a kóklereket. A természetben élek, annak részeként. Nincs vagyonom, de itt minden az enyém és én is a mindenségé vagyok. Nekem nincsenek emberi törvények amelyeknek el kellene számolnom, csak saját magamnak, ezzel a hatósággal meg jóban vagyok. A természetből élek és ott halok meg nemsokára és a természet fog lakmározni belőlem, ahogy addig én a természetből.
--Ezt másnak meséld! Én is itt élek, és lám elfogyott a lőporom, máris be kell menjek a városba emberek közé, hogy éhen ne vesszek.
--Nekem nem is volt soha lőporom. Igaz késem, acélom, és még amit rajtam látsz van. De akár ezek nélkül is megélnék.
--Na erre azért kíváncsi lennék.
De az öreg ezt nem veszi gúnyolódásnak.
--Ha nagyon érdekel megmutatok egykét dolgot, hiszen a természet nem egy embert tud eltartani, meg aztán régen sokan ismerték ezeket és mára alig van rajtam kívül. De ez nem egy nap alatt van meg
--Szóval nem sürgős bemenni a városba?
--Nekem nem. Amint mondtad te is a lőporod miatt mennél be.
--Valójában igen, és én sem vágyom nagyon be, csak már nincs mit ennem. Elég éhes vagyok már most is.
--Nálam van még egy kis harapnivaló, megosztozhatunk rajta.
És előkotor a tarisznyájából a kenyeret meg töpörtyűt. Egyből mosolyogni kezdek ezen, de nem teszem szóvá, mert a nyál összefut a számban. Igen finom, már olyan régen ettem ilyesmit, nem is emlékeztem hogy ennyire jó is. Csak megsütve, sótlanul, ízesítetlenül és kenyér nélkül ettem a vadat. Szótlanul eszünk, először nem is veszem észre az öreg szája sarkán lévő kaján mosolygást. Aztán eszembe jut, hogy valamivel én is tudom viszonozni a meghívást. A vész esetére tartogatott pálinkás butellát előveszem és megkínálom az öreget.
--Na igyunk is, nehogy azt higgye, hogy a kutya vacsorája volt.
--Egészségedre
--Egészségedre
Azért nem állom meg szó nélkül.
--Ugye azért mégiscsak jó az a város, mert lám milyen jót ettünk most is, nem olyan ízetlen volt mint amit itt szoktam meg.
--Nem is tagadtam ezt soha, csak azt mondtam megélnék nélküle is. Persze így hogy tehetem hozok sót a városból.
--Sót? Meg kenyeret, töpörtyűt!
--Csak a só volt a városból, no persze még az edény meg a kés.
--Tán ezt a kenyeret az erdőben sütötted tölgyfamakkból?
--nem tölgyfamakkból hanem gyékényből.
--Gyékényből?
--Abból hát, az mindenütt van egész évben, nem kell sokat raktározni belőle, mert tölgyfamakkból is lehet kenyeret sütni, de azt a szezonján kívül tárolni kellene.
--De a tölgyfamakk keserű!
--Ha megfőzik akkor nem.
--No de gyékényből hogyan lesz liszt? Azért ezt már nem hiszem.
--Majd holnap megmutatom. A honfoglaló őseink mindennapi élelméhez tartozott a gyékény. Sőt amikor a török dúlása miatt nem volt mit enni akkor is sokan gyűjtötték ezt.
--A vízi-dióról hallottam, hogy így is ették akkoriban, de a gyékényről soha, hiszen annak szőrös a termése.
--Nem a termésében van a liszt, hanem a gyökerében. Egyébként a vízi-dió nagyon finom, de haladatlan vele munka, inkább csak csemegének jó. Ráadásul az is csak nyáron van. No de a többit majd holnap meglátod. Már elálmosodtam, aludnék.
Ezzel én is egyetértek. Jóllakottan rögtön álmos vagyok, de lehet hogy most a pálinka is segít ebben.

Hozzászólások (0)

Nenm található hozzászólás.