Beküldte Berta Tamás On Tuesday, December 4, 2012, 6:51 PM ban Wasicuya krónikái


Az ablakon mászok ki. Nem mintha félnék, de nem akarom rossz hírbe hozni Csillagomat. Még visszafordulok egy csókért. Ne félj, visszajövök egy hét múlva! Elviszlek innen. Lesz már annyi pénzem, hogy akárhol vehetünk egy kis földet tanyával. Többé nem kell majd rejtőzni. Már csak egy kicsi kell. És eltűnök a sötétben, hogy mire pirkadás megtalál, már a határban vagyok.
A csárdafelé vezető úton szaporázom a lépteimet. Szegény Kese kimúlt a legutóbbi munka után. Most ló után kell néznem. Remélem a csárdában megtalálom a Kujtorgót, mert tudnom kellene merre érdemes keresnem. Igazából már meglenne a házra való, de ló is kéne. Ló nélkül fél ember az az ember. Ha meg lesz, akkor tényleg veszek egy tanyát. Jószágot tartunk, lovat, tehenet, juhokat. Ha megöregszünk a gyerekek dolgoznak tovább. Én csak pipázok a kert végében, és odakurjantok a fiataloknak, hogy így vagy úgy kell azt csinálni. Azt a sok nélkülözést, bujkálást elfelejtem. Csak annyi marad belőle, hogy amikor az unokák kérdeznek a régi időkről, egy huncut mosolyt csal elő a pipa alól.
Nézem a kútgémet. Az állása szerint itt a Kujtorgó, de más vendég nincs a csárdában. Igen okosan kivan ám találva, úgy beszélnek a pusztai emberek egymással akár a látóhatár széléről is, hogy közben egy szót sem szólnak. Csak éppen úgy tesznek, mintha megszomjaznának, vagy a jószágot látnák el vízzel és már az egész puszta tudja, hol van a számadó gazdája, vagy merre járnak a zsandárok. Vagy csak éppen kész a lebbencs, lehet jönni enni. A csillagom is jelez nekem, csak nem olyan jelekkel, amit a pusztai emberek értenek, hanem a kettőnk titkos módján. Az egészben az a legjobb, hogy akikről a híradás szól nem is veszik észre a jelbeszédet.
Kujtorgó bent ül az asztalnál. Szalonnát falatozik és piros bort iszik mellé. Mikor az ajtóban megjelenek, kitakarom a felkelő Nap fényét a helyiségből. Erre Kujtorgó kezében megáll a bicska, de a rágást nem hagyja abba. Felnéz és csak biccentéssel köszön. A kocsmárosné már hozza is kötényébe törölgetve a poharat, és mivel a Kujtorgóval szembe ülök le, oda teszi az asztalra. A kancsót magam elé húzom és öntök a borból. Jóízű és testes nedű. Le is húzom egy szuszra. Ilyenkor csak jó bort tesz ki kocsmáros, de ha már felöntöttek a legények a garatra, jöhet lőre, csiró-bor, meg a vizezett pálinka. Aztán csodálkoznak másnap a mulatozók, mért fáj olyan kegyetlenül a fejük. A Kujtorgó nyitott szájjal rág. Nyálas morzsadarabok potyognak ki szája sarkából a ruhájára. A fogai elöl odvasak, hátul hiányosak. Ezért úgy rág mint a nyúl a metszőfogaival. Ez nem túl hatékony és egészen nagy darabokban nyeli le az ételt. Ettől csuklani kezd. Gyorsan tölt egy pohár bort és a lélegzetét visszatartva szürcsöli be. Mikor végez, még egyet tölt, de mielőtt ezt is meginná felém lendíti, mintha koccintana. -Nehogy azt higgye, a kutya ette meg*. (* jelentése: A kutya vizet iszik evés után, az ember bort)
És ezzel az előző után küldi a nedűt. A poharat leteszi az asztalra, de továbbra is fogja. A másik karjának ingujjában megtörli a száját.
-Gondoltam is, nem lett volna baj, ha ott lett volna Szilaj.
-Mért baj volt?
-Baj.
-Aztán, hogyan volt?
-Elvették a báró pénzét, és meglőtték a kocsisát. A báró hetekig ágynak esett, mert egy kicsit fejbe csapták. Hanem a katonaság kereste őket utána.
-Nem volt jó búvóhely?
-De az volt, csak a Tanyás elárulta a katonáknak. Mindig mondtam, hogy nem szabad megbízni benne. Sunyi, soha nem is vett részt egy munkában sem.
-Mi lett velük?
-Meglőtték őket.
-Mindet?
-Mindet.
-A Tanyást is?
-Nem az elbújt, mert tudta mikor jönnek a katonák. Úgy csinált mintha vízért menne.
-Kapott valamit érte?
-Hát a cifraszűrt, meg a Vezér minden holmiját, pénzét
-És ezt honnan tudod?
-Ezt mindenki tudja. A báróval jóban voltak. Én is megnéztem a szemlére kirakott testeket. Kérdeztem is a strázsát, tud e valamit a szűrről. Nem volt ezen semmilyen szűr, válaszolta.
-A pénzt azt nem vitte el a Tanyás.
-Nem?
-Nem. Ha lenne a Vezérnek rokona, vagy olyan akit szeretett, odaadnám neki.
-Nahát azt mindenki tudta, hogy a Vezér és a Szilaj barátok, de még a pénzére is ő vigyáz!
-Mi kenyeres pajtások voltunk már gyerekkorunkban. Megbosszulom, nem alhat nyugodtan a Tanyás!
Bort töltök mindkét pohárba.
-Jóskára! Az Isten nyugosztalja!
A kujtorgó meglepődik egy pillanatra. Nem is tudta, hogy a Vezér, Jóska. Mindenkinek csak a ragadvány nevét szabad használni a betyárok között. De a Vezérnek már nem tudnak ártani a zsandárok, sem a városi-, sem járásbíróságok, egy sokkal magasabb bíróság színe előtt felel az egész életéért. Az ő nevét már ki lehet mondani. Most már az enyémet sem tudja senki. Jóska volt az egyetlen aki ismerte. Az itteni embereknek végleg a Szilaj Csikó maradok.
A csendet a Kujtorgó töri meg.
-Hát a Kese?
-A barátaim mind itt hagytak.
-No de most a Vezér pénze is megvan, szerzek én szép eladó lovat.
-A Jóska pénzén vett lónak nem tudnék örülni. Meg aztán még balszerencsét is hozhat.
-Az lehet, bár én nem hiszem.
-Azért is kerestelek, hogy tudsz-e valami nekem való fiatal tüzes csikót.
-Tudok, de nagyon vigyáznak rá Szent Iványban. Éppolyan szilaj mint a leendő gazdája. De tudok mást is, az könnyű. Van három tinó amit holnapután akarnak elvinni a báró birtokáról a városba. Most bátorságban hiszik, mert a Vezértől már nem kell félteniük.
-A báróé!
Azé, ha mondom! Hozd be Szolnokra a szokott helyre! Már el is intézem a többit.
Kujtorgó a zsebéből elővesz egy borotvás dobozt. Tükrös oldalán nézegeti az ábrázatját. Elkezdi felfele pedergetni szalonnazsíros bajuszát, amely engedelmesen összeragadva hetykén kunkorodik immár felfelé. Látszik rajta a műve iránti elégedettség. Rövid bámulás után elteszi a csillogó dobozkát.

Csütörtök este a fürj pitypalatyozását utánozom a kerítéstövében. A szilaj csikót kikötöttem a tanyához vezető fasor végén, nehogy meghallják a lépéseit.
-Ejnye no! Béka van a vízben, hozok egy másikkal.
Hallom a Csillagom hangját. A kútnál hozzá osonok.
-Csak csendben! Nehogy meghallják bentről!
Egy hosszú csók után kezébe nyomom a bugyellárist.
-Ezt rejtsd el!
-Mikor jössz?
-Amikorra megbeszéltük. Nem kell hoznod semmit, mindent megtudunk venni!
A ló toppantott egyet, Csillagom aggódva nézett a fasor felé.
-Van, lovad?
-Ma virradóra találtam erre a pej csikóra.
-Féltelek!
-Már csak egy munkám van és mehetünk.
Bentről zörgés hallatszik.
-Mi van beleestél a kútba?
-Megyek már, mit kiabálsz, csak a csillagokban gyönyörködtem!
Én pedig az alakjában, mikor viszi be a vödröt és az ajtón kiömlő lámpa fénye körülöleli a csípőjét.

A Tisza víz marta partja alatt, a fák gyökerénél ütök tanyát. Elhoztam a rejtekéből az összes pénzem. Hozzárakom a mai keresetem is. Három igen szép daru-szürke tinóért kaptam, amiket Szolnokra hajtottam. Jó kis csikó lesz a szilajból. Még sajnálom szegény Kesét, de ez az élet rendje. Sokat köszönhetek neki, öreg volt, de nagyon jó társ, mert tudta mikor kell elmennie. Ha máskor teszi nagy bajban lehettem volna. Lefekszem alszom, mert nemsokára nagy útra indulunk ketten a Csillagommal.
Valaki ül a vízparton. Ki lehet az ilyenkor? Megmarkolom a pisztolyomat és elindulok alak felé. Ilyen hidegben nincs rajta sem szűr, sem bunda. El ment ennek az esze?
Jó ember mit keres itt?
Az ember megfordul rám néz. A mellkasa csupa vér. Golyó ütötte lyukak az ingén.
Te is megloptál?
Jóska!
Nem! Jóska, én nem!
Mindenki elárult, Júdások vagytok!
De Jóska, én csak megőrzésre adtam oda a pénzt Csillagomnak!
Visszaadom!
Rohanok a tanyához.
Bátyám mit keres a kútban?
Csillag belesett, pedig mondtam neki, ne bámulja mindig a csillagokat.
Csillag!
A kútban lebeg élettelenül, kezében a bugyelláris.
Katonák jönnek. Visszük a Szilaj Csikót!

Ló horkanás. Nyerítés.
Kinyitom a szemem.
Szilaj csikó idegesen toporog. Felülök. Már reggel van, a hideg végig fut a hátamon. Ej, de nem jót álmodtam!
-Adjon Isten!
Most veszem észre, hogy szinte körbefogtak a zsandárok. Csaknem tízen lehetnek. A fegyvereiket kézben tartják.
Fogadj Isten!
Mi a neved fiam?
Kérdi a legidősebb. Nem válaszolok.
-A papírjaidat mutasd meg!
Tán be akarnak vinni vasba verve?
-Dehogy fiam! Enyhül meg az öreg.
-Minket inkább ez a csikó érdekelne. Szép jószág. Elkelne már nekem is jobb ló, mert az enyém sánta. Kinevetnek már a gyalogos útonállók is, mert még ők is elszaladnak előlem. Aztán meg tudjuk is a pontos árát, mert már régen ismerjük, mióta az anyjából kipottyant.
-A csikó nem eladó!
-No, úgy látom nem érted! Neved? Utazó leveled?
-Itt az utazó levelem!
A duplacsövű pisztolyomat előrántom és az egyik lövéssel az öreget, a másikkal a mellette állót terítem le. Szinte egy időben szólalnak meg a zsandárok fegyverei...

kutgem.jpg


A pásztorjelzések kútgémmel

 

 

Hozzászólások (0)

Nenm található hozzászólás.